ἠρεμητέον

ἠρεμία

ἠρεμίζω
ἠρεμία, ας () calme, tranquillité, repos, au propre, Arstt. Phys. 3, 2, 4, etc. ; Metaph. 1, 7, 4, etc. ; au mor. Plat. Def. 412a; Arstt. An. 1, 3, 6 ; Dém. 168, 15.
Étym. *ἠρεμής.