ὠκύπος

ὠκύπους

ὠκύπτερος
ὠκύ·πους, ους, ουν, gén. -ποδος [] aux pieds agiles, en parl. des chevaux, Il. 2, 383, etc. ; Od. 18, 263, etc. ; Hh. Ap. 265 ; en gén. Hés. Sc. 302 ; Soph. O.C. 1094, El. 699 ; Eur. Hipp. 1128, Hel. 243 ||
E Acc. -πουν, Eur. Hel. 243 ; dat. pl. épq. -πόδεσσι, Il. 2, 383, etc.
Étym. ὠ. πούς.