ὠκύπους
ὠκύπτεροςὠκύ·πους, ους, ουν,
gén. -ποδος
[ῠ] aux pieds agiles, en parl. des chevaux, Il.
2, 383, etc. ;
Od. 18, 263,
etc. ; Hh.
Ap. 265 ;
en gén. Hés.
Sc. 302 ;
Soph. O.C.
1094, El.
699 ; Eur.
Hipp. 1128,
Hel. 243 ||
E Acc. -πουν, Eur. Hel. 243 ; dat. pl. épq.
-πόδεσσι, Il.
2, 383, etc.
Étym.
ὠ. πούς.