ὠμο·γέρων, οντος
(
ὁ, ἡ)
1 vieillard encore vert,
Il. 23, 791 ;
Anth. 7, 363 ;
Gal. 6, 379
||
2 vieux avant l’âge,
Luc. M. cond.
20 (cf.
ὠμὸν γέρας, Od.
15, 357); p.
anal. adj. : ὠμογέρων βόστρυχος, Anth.
5, 264, grappe mûre avant le temps,
précoce.