ὠθίζω

ὠθισμός

ὠΐγνυντο
ὠθισμός, οῦ () action de se pousser, mêlée, tumulte, Plut. Arist. 9, Ages. 18 ; M. 646a, etc. ; Luc. Par. 40 ; Hdt. 7, 225 ; 9, 62 ; Thc. 4, 96 ; Xén. An. 5, 2, 17 ; Pol. 4, 58, 9 ; ὠθ. λόγων, Hdt. 8, 78 ; 9, 26 ; Plut. M. 72e ; Luc. Pisc. 29, etc. mêlée de paroles, altercation.
Étym. ὠθίζω.