Ἀνδρομέδα
ἈνδρομέδηςἈνδρο·μέδα, ion. et
épq. Ἀνδρο·μέδη, ης (ἡ) Andromède,
femme de Persée, Hdt. 7, 61, 150 ||
E Gén. -ας, Jos. B.J. 3, 9, 3 ; Ath. 21c, etc. Ion. Ἀνδρομέδη, ης, Hdt.
ll. cc. ; Nonn.
D. 1, 192 ;
Arat. 199,
etc.
Étym.
ἀνήρ, μέδομαι.