ἀνδροτής

Ἀνδροτίων

ἀνδροτομέω-ῶ
Ἀνδροτίων, ωνος () Androtiôn :
1 disciple d’Isocrate, Dém. 24, 6 Baiter-Sauppe, etc. ; Plut. Dem. 15, etc. ||
2 historien, Plut. Sol. 15, etc. ||
3 autres, Plat. Gorg. 478b, etc.