ἀριστάω-ῶ

Ἀριστέας

ἀριστεία
Ἀριστέας, ου et α () [ᾰρ] Aristéas,
1 poète épique, Hdt. 4, 13 ; Plut. Rom. 28, etc. ||
2 l’un des traducteurs de la Bible ||
3 autres, Hdt. 7, 137 ; Xén. An. 4, 1, 28, etc. ||
E Gén. -α, Thpp. (Ath. 604f) ; Jos. c. Ap. 2, 4. Nom. ion. Ἀριστέης, Hdt. 4, 13, mais -έας, Hdt. 7, 137 ; gén. ion. -έεω, Hdt. 4, 15.
Étym. ἄριστος.