Ἀριστείδης
ἀριστείηἈριστείδης, ου
(ὁ) [ᾰ]
Aristéidès (Aristide)
1 homme
d’État, Hdt. 8,
79, etc. ; Thc. 1, 91, etc. ; Plut. Arist. 1, etc. ||
2 historien, Plut.
Crass. 32,
etc. ||
3 A. Quintilien,
auteur d’un ouvrage περὶ μουσικῆς ||
4 P. Ælius Aristide,
rhéteur, etc.
||
E Voc. -η, Plut. Arist. 8. Inscr. att.
Ἀριστῄδης, CIA.
2, 864, 30 (400/350
av. J.-C.), etc. Dor. -είδας, Timocr. (Plut. Them. 21).
Étym.
patr. d’Ἄριστος.