Διονυσοκόλακες

Διονυσομανέω-ῶ

Διόνυσος
Διονυσο·μανέω-ῶ, f. ήσω [ῐῡᾰ] être transporté des fureurs de Dionysos, Philstr. 214.
Étym. Διόνυσος, μαίνομαι.