Ἑλλήνιος
ἙλληνίςἙλλήνιος, α,
ον :
I propre aux Grecs,
d’origine hellénique, Pd. N. 5, 19 ; Hdt. 5, 49 ; 5, 92 ; Ar. Eq. 1253 ; Arstt. Mir. 108 ||
II subst. τὸ Ἑλλήνιον :
1 le temple des Hellènes,
en Égypte, Hdt.
2, 178 ||
2 ἡ
Ἑλλανία (dor.) la Grèce,
Eur. Hel.
1147, H.f.
411, Hipp.
1121 ||
E Ion. fém. -ίη, Hdt. 5, 92. Dor. Ἑλλάνιος [ᾱ] Eur. Ar. ll. cc.
Étym.
Ἕλλην.