Μεσήνιος

Μεσηνίς

μεσήπειρος
*Μεσηνίς, seul. Μεσσηνίς, ίδος [ῐδ] adj. f. de Messénie, Messénienne, Thc. 4, 41 ; Oracl. (DS. Exc. Vat. p. 7).
Étym. Μεσσήνη.