Παλληναῖος

Παλληνεύς

Παλλήνη
Παλληνεύς, έως, adj. m. originaire ou habitant du dème Pallènè, Hdt. 8, 84, etc. ; Dém. 44, 10 Baiter-Sauppe, etc. ||
E Dans une inscr. att. plur. Παλληνέες, CIA. 2, 943 (325 av. J.-C.) ; v. Meisterh. p. 110, 7.
Étym. Παλλήνη.