φιλόνεικος

Φιλόνεικος

φιλονείκως
Φιλό·νεικος, ου () Philoneikos, Athénien, Dém. Or. 19, 291 ; Is. Or. 5, 29 Baiter-Sauppe ; Plut. Alex. 6, etc.
Étym. cf. le préc.