Θεοφάνης
θεοφανίαΘεο·φάνης, ους
(ὁ) [ᾰ]
Théophanès, h. Plut. Pomp. 37, etc., Cic. 38 ||
E Acc. -ην, Pol. 33, 15 ; Plut. Cic. 38 ; et -η, Plut. Pomp. 42 ; par contr. Θουφάνης,
Ar. Eq.
1103 ; Θεοφ.
CIA. 1, 447, 33
et Θουφ,
ibid. 38
(444/403 av. J.-C.) v. Meisterh. p. 57, § 26.
Étym.
θ. φαίνω.