Θεσσαλός, att. Θετταλός, ή, όν [ᾰ] de Thessalie, Thessalien, Hdt. 7, 130 ; Eschl. Pers. 849 ; Soph. El. 703, etc. ||
E Θεσσαλός, Pd. Trag. Hdt. Thc. etc. ; Θετταλός, Ar. Arstt. etc. ; dans les inscr. att. CIA.
2, 54, a, 16
(363 av. J.-C.), etc. ; une seule fois
Θεσσαλός, CIA.
2, 184, 2 (323/322
av. J.-C.) ; v. Meisterh. p. 77, § 36,
3.