Θηϐαῖος

Θηϐαΐς

Θηϐάνας
Θηϐαΐς, ΐδος :
I adj. f. de Thèbes, thébaine, Hdt. 9, 65 ||
II subst. ἡ Θ. :
1 (s. e. γῆ) région de Thèbes, en Béotie, Thc. 3, 58 ; Str. 400, etc. ; en Égypte, Thébaïde, Hdt. 2, 28 ; Str. 42, etc. ||
2 (s. e. βίϐλος) la Thébaïde, poème épique, Ath. 465e ; Paus. 8, 25, 8, etc.
Étym. Θῆϐαι.