Θηραμένης
ΘήρανδεΘηρα·μένης, ους
(ὁ) Thèraménès (Théramène) :
1 Lacédémonien,
Thc. 8, 26
||
2 l’un
des trente tyrans à Athènes, Thc.
8, 68, 92 ; Xén. Hell. 1, 1, 42 ; 2, 3, 2 ;
Ar. Ran.
541, 967 ||
E Voc. Θηράμενες,
Xén. Hell.
2, 3, 31 ; acc. Θηραμένην,
Thc. Xén.
etc. ; une fois -η, Plut. Es. carn. 4.
Étym.
θήρ, μένος.