Θηραῖος

θήραμα

Θηραμένης
θήραμα, ατος (τὸ) [ᾱμ]
1 poursuite à la chasse, Eur. Bacch. 869 ; butin, Plut. Luc. 17 ; fig. Arstt. fr. 675, 2 Rose, objet d’ambition ||
2 appât, amorce, Eur. I.A. 963 ||
E Ion. θήρημα, Arstt. fr. 675 Rose.
Étym. θηράω.