τηνικαῦτα

Τήνιος

τηνόθι
Τήνιος, α, ον, de Tènos, Ar. Pl. 718 ; Plut. Them. 12, etc. ; οἱ Τήνιοι, Hdt. 4, 33, etc. ; Thc. 7, 57, etc. les habitants de Tènos.
Étym. Τῆνος.