Ξενοπείθης
ξενοπρεπήςΞενο·πείθης, ους
(ὁ) Xénopeithès,
h. Dém.
984, 986, 24, etc. ||
E Voc. -η, Dém. 38, 16 et 24
Baiter-Sauppe ; gén. -ου, Aristén. 1, 17 ; Phalar.
Ep. 83 ;
acc. -ην,
Dém. 38, 23
Baiter-Sauppe ; ou -η, DS. 19, 16.
Étym.
ξ. πείθω.