ἀδελφιδεός-οῦς, εοῦ-οῦ (
ὁ) [
ᾰῐ] neveu,
c. à d. :
1 fils du frère,
Hdt. 1, 65,
etc. ; Thc.
2, 101, etc.
||
2 fils de la sœur,
Hdt. 4, 147 ;
Att. et
Lex. ||
E -εός, ion. Hdt. ll. cc. ; chez les Att. seul. forme
contr. Thc. l.
c. etc.
Étym.
ἀδελφός.