ἀγαθοφανής

ἀγαθόφρων

ἀγαθόω-ῶ
ἀγαθό·φρων, ων, ον, gén. ονος [ᾰᾰ] qui a un bon esprit ou de bonnes dispositions, Ptol. Tetr. 163.
Étym. ἀγ. φρήν.