ἀγένεια

ἀγένειος

ἀγενείως
ἀ·γένειος, ος, ον :
1 imberbe, Ar. Eq. 1373, etc. ; Plat. Leg. 833c, etc. ; τὸ ἀγένειον, Luc. Eun. 9, le manque de barbe ||
2 digne d’un imberbe, juvénile, Luc. J. tr. 29.
Étym. , γένειον.