ἀκακήσιος

ἀκάκητα

ἀκακία
ἀκάκητα () [κᾰᾰ] nom. épq. qui ne fait pas de mal, bienfaisant, ép. d’Hermès, Il. 16, 185 ; Od. 24, 10, et de Prométhée, Hés. Th. 614.
Étym. ἄκακος.