ἀμέσως

ἀμετάϐατος

ἀμεταϐλησία
ἀ·μετάϐατος, ος, ον [τᾰᾰ]
1 qui ne change pas de place, Cléom. 55, 28 ||
2 t. de gr. intransitif, p. opp. à μεταϐατικός, Dysc. Pron. 315, 316.
Étym. ἀ, μεταϐαίνω.