ἀμεταϐλησία

ἀμετάϐλητος

ἀμετάϐολος
ἀ·μετάϐλητος, ος, ον, qui ne peut se déplacer, immuable, T. Locr. 98c ; Arstt. Metaph. 4, 12, 4 ; τὸ ἀμετάϐλητον, Plut. M. 1011a, l’immutabilité.
Étym. ἀ, μεταϐάλλω.