ἀναχαιτίζω

ἀναχαίτισμα

ἀναχαλασμός
ἀναχαίτισμα, ατος (τὸ) action de retenir par la crinière, d’où action de retenir, Plut. M. 611f.
Étym. ἀναχαιτίζω.