ἀνάθεμα

ἀναθεματίζω

ἀναθεματισμός
ἀναθεματίζω [μᾰ] maudire, acc. Spt. 4 Reg. 19, 11 ; NT. Ap. 23, 14 ; au pass. être maudit, Spt. Num. 18, 14 ; abs. prononcer une malédiction, NT. Marc. 14, 71.
Étym. ἀνάθεμα.