ἀνεόρταστος

ἀνέορτος

ἀνεπάγγελτος
ἀν·έορτος, ος, ον, sans fête, d’où :
1 non fêté, DH. 8, 25 ; Alciphr. 3, 49 ||
2 exclu des fêtes, en gén. exclu de, gén. Eur. El. 310.
Étym. ἀν-, ἑορτή.