ἀνεπιϐούλευτος

ἀνεπιγνώμων

ἀνεπίγνωστος
ἀν·επι·γνώμων, ων, ον, gén. ονος, inconscient, ignorant de, gén. Porph. Abst. 1, 45.
Étym. ἀν-, ἐπί, γνώμη.