ἀνεξερεύνητος

ἀνεξέταστος

ἀνεξετάστως
ἀν·εξέταστος, ος, ον :
1 non examiné, non scruté, Dém. 50, 16, etc. ; Eschn. 57, 3 ||
2 qui ne recherche pas, qui n’examine pas, Plat. Ap. 38a.
Étym. ἀν-, ἐξετάζω.