ἀφόρδιον

ἀφορέω-ῶ

ἀφόρητος
ἀφορέω-ῶ, f. ήσω, être stérile, en parl. de la terre, Xénagor. (Macr. Sat. 5, 19) ; Th. H.P. 4, 16, 6 ; Phil. 732a.
Étym. ἄφορος.