ἄπλαστος

ἀπλάστως

ἀπλατής
ἀπλάστως, adv. sans feinte, d’où :
1 franchement, Plat. Ep. 319b, etc. ||
2 naturellement, sans apprêts, Th. H.P. 4, 11, 4, etc. (ἄπλαστος 1).