ἀπονέμησις

ἀπονεμητέος

ἀπονεμητικός
ἀπονεμητέος, α, ον, qu’il faut attribuer, répartir, Plut. M. 441a ; etc. ; au neutre, Arstt. Nic. 9, 2, 7.
Étym. vb. d’ἀπονέμω.