ἀπηχέω-ῶ

ἀπήχημα

ἀπηχής
ἀπήχημα, ατος (τὸ)
1 retentissement, écho, Plat. Ax. 366c ; p. ext. retentissement d’une fracture dans la région voisine, Sor. Fract. 249, 29, Id. ||
2 parole, expression, Lgn 9, 2.
Étym. ἀπηχέω.