ἀργύρεος-οῦς
ἀργυρεύωἀργύρεος-οῦς, έα-ᾶ,
εον-οῦν [ῠ]
1 d’argent, Il. 1, 49, etc. ; Od. 4, 615 ; Hés. O. 143 ; Att. etc. ; ὁ ἀργυροῦς (s. e.
σίκλος) Héron,
Spt. denier d’argent ||
2 argenté, Hdt. 9, 82 ||
E Duel fém. ἀργυρᾶ,
Inscr. att. (Rev. de
phil. 5, 165). Trisyll. ἀργυρέῳ,
Hés. O.
143.
Étym.
ἄργυρος.