ἀρνειός
ἀρνεοθοίνηςἀρνειός, ός, όν, de
la nature du bélier : ἀ. ὄϊς,
Od. 10, 527,
572, d’où
subst. ὁ ἀ. Il. 2, 550 ; 3, 197 ;
Od. 1, 25,
etc. bélier ||
E Inscr. att. ἀρνεώς
(sel. Köhler ἀρνέως) CIA. 2, 844 (400/350 av.
J.-C.).
Étym.
p.-ê. indo-europ. *h₂ers-n-i-, bélier ; cf. ἄρρην.