ἀσύμμετρος
ἀσυμμέτρωςἀ·σύμμετρος, anc.
att. ἀξύμμετρος, ος, ον :
1 qui n’a pas de commune
mesure : τινι, Plat. Tim. 87d ; πρός τι, Xén. Cyn. 2, 8 ; Arstt. Plut. avec qqe ch. ;
abs. Arstt.
Nic. 3, 3, 3
||
2 disproportionné,
Xén. Cyn.
2, 7 ; Arstt.
Poet. 25, 16 ;
d’où hors de proportion, énorme,
Plat. Leg.
918b.