ἀτασθαλία
ἀτασθάλλωἀτασθαλία, ας
(ἡ) [ᾰθᾰ] folle
présomption, orgueil insensé, touj. au plur.
dans Hom. (Il. 4, 409 ; Od. 1, 34 ; 12, 300, etc.) ;
au sg. Hés.
Th. 209, 516 ;
Sim. (Thc.
6, 59) ; Hdt.
2, 111 ; invention méchante, méchanceté,
Thcr. Idyl.
7, 79, au
plur. ||
E Ion. -ίη, Hés. Sim. Hdt. ll. cc. ; dat. pl. épq. -ίῃσι(ν)
Hom. ll.
cc.
Étym.
ἀτάσθαλος.