ἀτέλεια
ἀτελείωτοςἀτέλεια, ας
(ἡ)
1 état d’une chose
incomplète ou imparfaite, Arstt. Phys. 8, 7, 15, etc. ;
Th. C.P.
4, 13, 1 ||
2 exemption d’impôts
ou en gén. de
charges, Hdt. 1,
54 ; 3, 67, etc. ; Xén. An. 3, 3, 18 ;
Dém. Isocr.
Pol. etc. ;
ἐξ ἀτελείας, Dém. 1358, 11, gratuitement
||
E Ion. ἀτελίη, Hdt. ll. cc.
Étym.
ἀτελής.