αὐτοτελής

αὐτοτελῶς

αὐτότερος
αὐτοτελῶς, adv.
1 pleinement, absolument, Epic. (DL. 10, 85) ||
2 avec indépendance, arbitrairement, Lys. fr. 22 ; Pol. 3, 29, 3.
Étym. αὐτοτελής.