ἀξιόμαχος
ἀξιομάχωςἀξιό·μαχος, ος, ον
[μᾰ]
1 digne ou capable de combattre : τινι, Hdt. 7, 157, etc. ;
πρός τινα, Plut.
Cato ma. 12,
contre qqn ; avec un inf. Hdt. 6, 89, etc. ||
2 digne d’être combattu,
Luc. D. mort.
12, 6, etc.
Étym.
ἄ. μάχομαι.