βρωτικός, ή,
όν :
1 vorace, Arstt. Probl. 23, 39, etc. ;
Plut. M.
352f ||
2 corrosif, Plut. M. 635b ||
3 qui excite l’appétit,
Chrysipp. (Ath.
335d)
||
Cp. -ώτερος, Arstt. P.A. 4, 5 ; Probl. 26, 43 ;
23, 39. Sup.
-ώτατος, Arstt.
fr. 222.
Étym.
βιϐρώσκω.