χρυσηλάκατος

χρυσήλατος

χρυσήνιος
χρυσ·ήλατος, ος, ον [ῡᾰ] dont l’or s’étend ou s’étire (sous le marteau), travaillé en or, Eschl. Sept. 614 ; Soph. O.R. 1268 ; Eur. Ph. 62 ; Ar. Pl. 9 ; Plut. Demetr. 53 ; Luc. Sat. 8.
Étym. χρ. ἐλαύνω.