διακοσμέω-ῶ

διακόσμησις

διακοσμητικός
διακόσμησις, εως ()
1 mise en ordre, ordonnance, arrangement, Plat. Conv. 209a, Leg. 853a ||
2 abs. ordonnance de l’univers, Arstt. Metaph. 1, 5, 2 ; Plut. Per. 4 ; etc.
Étym. διακοσμέω.