διαπλακόω-ῶ

διαπλανάω-ῶ

διάπλασις
δια·πλανάω-ῶ [ᾰν] égarer complètement, Plut. M. 917e ; Arr. Epict. 1, 20, 10 ||
Moy. s’égarer complètement, DS. 17, 116.
Étym. ao. part. de forme pass. -πλανηθείς.