διαρρικνόομαι-οῦμαι

διάρριμμα

διαρρινέω-ῶ
διάρριμμα, ατος (τὸ) allées et venues d’un chien qui se jette de côté et d’autre en bondissant çà et là, Xén. Cyn. 4, 4.
Étym. διαρρίπτω.