δοξοκομπία

δοξοκοπέω-ῶ

δοξοκοπία
δοξοκοπέω-ῶ, prétendre à la gloire ou aux honneurs, Pol. Exc. Vat. p. 391 ; Plut. Per. 5 (var. -κομπεῖν, être arrogant).
Étym. δοξοκόπος.