δυσένωτος

δυσεξάγωγος

δυσεξάλειπτος
δυσ·εξάγωγος, ος, ον [ῠᾰ] difficile à emmener, à emporter, Arstt. Probl. 3, 3 ||
Cp. -ότερος, Hpc. Insomn. p. 107 ; Arstt. l. c.
Étym. δ. ἐξαγωγή.