Δημωνίδης

δημωφελής

δήν
δημ·ωφελής, ής, ές, utile au peuple, en parl. de pers. Plut. Syll. 30 ; en parl. de choses, Plat. Phædr. 227e ; τὸ δ. Hdn 2, 3, le bien public ||
E
Sup. -έστατος, Phil. 2, 177.
Étym. δῆμος, ὄφελος.